Krónika 2022. I.

Az Apc közelében lévő "Apci tengerszem"-nek is becézett Széleskő nevű tavat kerestük fel, amely egy andezitbánya gödrében képződött. A türkizkéken csillogó víz igen szép látványt nyújtott, rengeteg ember a parton, sokan a vízben lubickoltak.

A bányatótól utunk a Nagy-Hársas hegyre vitt, a tetején lévő kilátóból szerettünk volna körbe tekinteni. A hegyre felfele menet is nagyon szép kitekintés nyílt az alattunk lévő tájra, a csúcsra vezető út is kellemes látványban részesített.

A geodéziai toronyba nem sikerült felmenni, a felvezető létrát megszüntették, talán baleset veszélyessé válhatott. Aki még feljutott rá, a lenti panoráma fogadta (a geodézia tornyokról szóló rövid ismertetés és a fotó a https://szepkilatas.blog.hu oldalról származik, szerzője ismeretlen):

Geodéziai mérőtorony: földmérési célokat szolgált egykor a hegyek tetején. Magyarországon a hetvenes években kezdték el építeni őket. 107 darab van belőlük, de a műholdas helymeghatározás (GPS) elterjedése óta kikoptak a divatból. Általában nagyon jó helyen állnak, többet (Csóványos, Pilis-tető, Zengő) kilátóvá alakítottak. Érthetetlen viszont, hogy a többit, például a Gerecse tetején, a Naszály csúcsán, vagy akár itt a Nagy-Hársason miért hagyják rohadni. (Forrás és fotó: https://szepkilatas.blog.hu/) .

Mi csak lentről tudtunk feltekinteni a toronyra és nem a toronyból az elterülő tájra. Utunk azután a hegyről lefelé Apc irányába vezetett.

Nem sima gyermeknap, hanem a családi gyermeknap volt. Minden a sportpályán történt. 11 állomást járhattak be a csapatok, ahol ügyességi feladatokat kaptak, közben hasznos információkat is szerezhettek. A szülők együtt játszhattak a gyerekekkel, segítették őket a feladatok megoldásában.

A mai ünnepre új Petőfi szobor, Koltai László alkotása, került az iskola udvarára, miután a régi, fából készült szobor már teljesen tönkrement.

Az új szobor körül összegyűlteket a polgármester asszony köszöntötte, majd a Himnusz eléneklése után beszédet mondott. Ebben részletesen kitért a 48-as márciusi eseményekre, méltatta az ünnep jelentőségét.

Az iskola igazgatója Petőfi Sándor életéről, pontosabban életének néhány érdekes, kevésbé köztudott részleteiről tartott előadást.

Végül az önkormányzat, a szlovák kisebbségi önkormányzat és az iskola, illetve az óvoda képviselői helyezték el koszorúikat a Petőfi szobor talapzatán. Az iskolások nemzeti színű zászlókat és szimbolikus virágokat szúrtak le a szobor köré. Az ünnepség a szózat eléneklésével ért véget.

Tavaly februárban tombolt a vírus, a farsangi időszakot ugyan nem törölte el, de az ünneplésnek annyi volt. Mostanra kicsivel javult a helyzet, egy szabadtéri rendezvényt már meg lehetett kockáztatni. A jelmezes verseny viszont továbbra is online lett bonyolítva. Tehát feldíszített színpad és kiszebábu-kisasszony (név szerint Farsang Rozália) várta az ünneplőket (az utóbbi, mit sem sejtve, jól megérdemelt sorsára várakozott).

És következett az online jelmezversenyen részt vevők díjazása. A verseny egyébként úgy zajlott, hogy a versenybe szállók felöltötték jelmezüket, a róluk készült fotót feltöltötték az internetre, és ott lehetett szavazni rájuk. Mint a díjkiosztón látható, még felnőttek is beöltöztek. Persze nem csak a díjazottak, minden beöltözött kapott egy kis ajándékot.

Kezdődött a Művészünk-táltosa Lovacska bemutatójával. Volt ebben minden: ló etetés kockacukorral, kocsikázás, a végén pedig a lovas leve(te)tte a lovat.

Azután jött a jóképű, szerelmes Samu az óriás. Nem igazán sikerült mátkát találnia, pedig mindent bedobott, amit csak lehetett.

Megjelent egy igazi medve is, Janó. Táncolni ugyan nem táncolt, helyette focizni szeretett. Ennek ellenére, csupán egy tizenegyest tudott berúgni, a többit az ügyes kapus kifogta.

Nem volt hiány tűznyelőben sem, sőt már a gólya is megérkezett Erdőkürtre a csőrösi Kelep Elek személyében (ez esetben valóban személy volt).

Kimondatott az ítélet, a télnek pusztulnia kell, máglyára vele. Előtte persze még lehet egy kicsit zsonglőrködni a fáklyákkal, hogy az elrettentés minél hatásosabb legyen.

A jól sikerült télűzés után egy még jobban sikerült tombola sorsolás következett, a sikert bizonyítja, hogy minden tárgy gazdára talált.

Megtapasztaltuk, hogy nem csak a vadludak, nem csak a darvak, de a szarvasok is vonulnak. Igaz, nem az egyik kontinensről a másikra, inkább csak az egyik búzatábláról a másikra, vagy az erdőbe. De legalább olyan szép látvány. Ezért is jó a természetet járni.