Az idén ismét megrendezésre került a karácsonyt követő sportnap a művelődési ház nagy termében. Sakk és pingpong versenyek voltak iskolás és felnőtt kategóriákban. Izgalmasabb és szebb lett volna a verseny, ha többen jönnek el, különösen az iskolások közül.
A frissítő teát Orgoványi Jánosné, Grósz Mártonné és Hajár Pálné készítették, és ők segítettek a pizza tálalásában is. Köszönjük munkájukat!
Öt óra körül járt már az idő, mikorra megszülettek az eredmények és a verseny szervezők kioszthatták a nyerteseknek az okleveleket és az apró jutalmakat. Gratulálunk a győzteseknek, köszönjük a versenyzőknek a részvételt, köszönjük Boda Károlynak és Kercza Nikolettnek a verseny lebonyolítását!
Az idei eredmények:

Helyezés	Sakk	Asztalitenisz
I.	Petrás Mátyás	Orgoványi Melinda
II.	Orgoványi Melinda	Petrás Mátyás
III.	Ferenczi Evelin	Orgoványi Dóra

Helyezés	Sakk	Asztalitenisz
I.	Petrás Kristóf	Proksza Attila
II.	Proksza Attila	Dudok Jánosné
III.	Kreszta Zsolt	Korbelyné Virág Julianna

A hittanos tanulók a boldogság kék madarát keresték abban a misztériumjátékban, melyet mind az evangélikus, mind a katolikus templomban előadtak, s melyre Kenyeres Anikó tanárnő segítségével készültek fel.

A kézművesek ebben az évben is kitettek magukért - érdemes megnézni milyen volt a kínálat. Nagyon jó lenne, ha a falu lakói is észrevennék ezt, és sokkal többen tekintenék meg ezt a kiállításnak is beillő vásárt, hiszen a legmenőbb bazárokban sem látnak szebb portékát!

A falu vezetősége december első vasárnapján köszöntötte a nyugdíjasokat. Benedekné Budai Júlia üdvözölte a megjelenteket, és minthogy a várakozás időszaka is elkezdődött, adventi gondolatokat osztott meg a jelenlévőkkel. Őt követően Szebenszkiné Palik Katalin méltatta a nyugdíjasokat és meggyújtotta az emlékezés gyertyáját azokért, akik már nem lehetnek közöttünk. A köszöntések után a legkisebbek, az óvodások kedveskedtek a legidősebbeknek, majd Demeter Zsuzsanna műsora következett.

Hossszú és fáradtságos munkával végre elkészült a klubkönytár felújítása. A felújítást követő ünnepélyes átadáson jelen volt Kövér László az országgyűlés elnöke, Becsó Zsolt a Nógrád megyei közgyűlés elnöke, országgyűlési képviselő, Balla Mihály az országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, országgyűlési képviselő és más, magas rangú megyei és járási vezetők. Az ünnepi beszédek elhangzását követően Refka Dániel plébános megáldotta az épülelet, majd Kövér László elnök és a polgármester asszony átvágták a nemzetiszínű szalagot, és ezzel az épület megnyílt a vendégek és a lakosság előtt. Egy rövid fogadást követően kulturális műsor tette emlékezetessé az ünnepet.

Lassan hagyománnyá válik, hogy a zene világnapjára az iskolában is megemlékezünk. Nagyon kedves kis ünnepség ez. Az idén talán a tavalyinál kicsit kevesebb fellépő volt, de ez semmit nem rontott az ünnep hangulatán. Citera, furulya, fuvola, zongora, gitár szólalt meg, és a bájos kórusok - nagyok, kicsik kórusai.

Az "Együtt Erdőkürtért" Baráti Kör csapata nevezett a 10. vanyarci haluskafesztiválra. Az időjárás egyáltalán nem kedvezett a versenynek. Egész nap, kisebb-nagyobb megszakításokkal esett le az az eső, amit egész nyáron át hiába vártunk. Mindenki a sátrak alá kényszerült, aki onnan kilépett esernyőt kellett vigyen, vagy esőkabátot kellett öltenie. A haluska egyébként pontosan úgy készült, mint máskor, amikor szép napsütéses idő volt. A TV-nek is éppen most jutott eszébe felvenni a haluskakészítés mesterfogásait (a riport október 7-én lesz látható az M1 Domovina című nemzetiségi magazinjában).
A verseny a következő eredményeket hozta:

Káposztás kategóriában:
1. Vanyarc II. csapata 57 pont
2. Alsópetény 47 pont
3. Vanyarc (Bálintné csapata) 46 pont
     Balassagyarmat-Nyírjes csapata 46 pont
 
Túrós kategóriában:
1. Vanyarc II. csapata 56 pont
2. Vanyarc (Bálintné csapata) 54 pont
    Balassagyarmat-Nyírjes csapata 54 pont
    Alsópetény cspata 54 pont
3. Mátraszentimre csapata 46 pont
 
 
Különdíjak:
Kétbodony csapata
Bér csapata
Vanyarc (Benyóka)
Vanyarc (Szociális Szövetkezet)
Vanyarc-Budapest (Hrtyan Balázs csapata)

Az árusok hosszú sátor-sora előtt csupán néhány bámészkodó fagyoskodott, a színpadon az eső és a táncosok váltogatták egymást. Amikor kicsit alábbhagyott az eső, gyorsan lesöpörték a színpadot és jöhettek a fellépők, majd eső, söprés, és így tovább egészen napestig. Néhány felvételt a Lipa táncegyüttes és a csömöri gyermek lakodalmas műsorából sikerült rögzíteni.

A művelődési ház felújítása miatt az idei falunap rendezvényei több helyszínen folytak. A központi hely a sportpálya és az öltöző volt, itt került sor a főzőversenyre is, melyre nagyon szerény számú csapat nevezett be. Színpad híján kulturális rendezvények szinte nem is voltak. A helyszín egy kutya bemutatára, egy nagyobb szabású családi vetélkedőre, egy öreg fiúk - fiatalok focimeccsre, esti tüzijátékra és az azt követő bálra adott lehetőséget.

A főzőverseny a 10 órai megnyitótól kb. 14 óráig tartott, akkor átadták a zsűri által odaítélt díjakat.

A művelődési ház nagytermében sakk és pingpong versenyek folytak Boda Károly tanár úr vezetésével. A mérkőzések kb. a főzőversennyel egy időben fejeződtek be, a díjkiosztás is a főzőverseny díjkiosztását követte.

A nap talán legnépszerűbb programja az öreg-fiúk (fehér mezben) - fiatal-fiúk (piros mezben) labdarúgó mérkőzés volt. A kezdő rúgást Proksza Dávid, falunk legifjabb focistája tette meg (a játékban sajnos nem vehett részt, mert sem a versenyengedélyét, sem a sportorvosiját nem hozta magával), majd Holló Béla vezetésével kezdődött a játék. Az összeméretés végére igazságos 3:3-as végeredmény született.

Már sötétedett, mikor a tombola húzásra került sor, és méginkább amikor a szerencsés nyertes a fatörzstorta fődíjat átvehette. Kis pihenő után kezdődött a tüzijáték, majd szabdtéri bállal fejeződött be a 2013. évi falunap és palóc ízek fesztiválja.

Végezetül álljon itt a támogatók becses névsora:

AGROGALGAKER KFT

Dr. BABOSS CSONGOR

BUKROS ZSOLT

BALÁZS BERTOLD

BERCZELI ZSOLT

BRAUN PAPÍRBOLT

CZEBA LÁSZLÓ (Acsa)

DIÓS ISTVÁN

DL-ROM BROT Kft.

EGYHÁZASDENGELEG ÖNK.

FORT-BAU THERM Kft.

GAZDAG CSALÁD

GÁL GYULA

GARAI ÁRPÁD

GRÓSZ MÁRTON

HABA NÁNDOR

HEGEDŰS GÁBOR

HOLLÓ LOBASKLUB

HOMOK MÁRTON

HORVÁTH CSALÁD

JAKUS LÁSZLÓ

JÁZMIN GYÓGYSZERTÁR

KONDELLA LÁSZLÓ

KARABA JÁNOS

KOHÁRI GYÖRGY

KONCZ SZILVESZTER

KÜLKEY ESZTER

MORÁR PÉTER

ORGOVÁNYI CSALÁD

OSZTROLUCZKI EDITKE

PAY TECH Kft.

PRIMAGÁZ

ROMHÁNYI TIBOR

SZÉNÁSI TIBORNÉ

TÓTH JÓZSEF

VERSEG TÜZÉP Kft.

ÉS KÖSZÖNET MINDEN SEGÍTÕ KÉZNEK!

Az Erdőkürti Általános Iskolában 1963-ban végzett 8. osztály az 50. éves évfordulójára szervezett osztálytalálkozóját 2013. július 27-én tartotta.

A jelenlegi iskola egyik osztálytermében Haviár János köszöntötte az egybegyűlteket, Budai József osztályfőnököt, Boda Károly és Boda Károlyné tanárokat, majd Budai Mihályné mondta el az ünnepi köszöntőt.

Kedves Tanáraink, Osztálytársaim, Tisztelt Vendégek!
   
    Hívó szavunkat meghallgatva, örömmel fogadtátok a kezdeményezést az osztálytalálkozóra. Megtisztelve tanárainkat és egymást, most itt vagyunk annak az iskolának a helyén, ahonnan 50 évvel ezelőtt elballagtunk. Az élet különböző helyekre sodort bennünket, néhányan itthon maradtak, mások közelebb, távolabb találtak új otthonra, munkahelyre.
    Eljöttetek, hazajöttetek, mert ehhez a kis faluhoz ezer szállal kötődünk, itt születtünk, ide kötnek a családban eltöltött gondtalan gyermekévek, itt voltunk fiatalok, ide járunk, jártunk amíg lehetett rokonokhoz, falunapra, templomba és temetőbe.
    Lelkünk mélyén valamennyien megmaradtunk kürti kisdiáknak, és még ma is őrizzük annak az egytantermes, összevont osztályos iskolának a képét, ahonnan elindultunk életutunkra és helytálltunk ki-ki a maga területén.
    Elszaladt esztendők vannak mögöttünk, sok minden csak kopott, halvány emlék, de az iskola,  a család, a falu iránt érzett hála örök, s úgy dobog a szívünk, úgy izgulunk, mintha újra kisgyerekek lennénk.  Megismernek-e minket, milyen emlékeket őriznek a többiek rólunk, eljön-e mindenki?
    Milyen régen is volt, hogy futnak az évek, régi iskolánknak emlékét keresve körbe-körbe nézünk. Keressük a padot, ahol egykor ültünk, keressük a társakat, kik nincsenek már köztünk.
    Tóth Jóska, Kapuszta Klárika, Papp Józsi, Ocskai Jancsi- köszönjük, hogy velünk egy időben éltetek, ismerhettünk benneteket, hogy közöttünk jártatok itt a földön. Emléketeket megőrizzük.
    Mi voltunk azok a 48-49-esesek, akik Budai tanító bácsi szerint két focicsapatot is kitettünk. 10 lány és 12 fiú. A legnagyobb létszámú osztály annakidején. Most, 50 év múltán két 8. osztályos ballagott.
    A szakma, a hivatás, a munkahely megtalálása után családot alapítottunk, házat építettünk, gyermekeket neveltünk és dolgoztunk becsületesen, mert ezt vittük magunkkal a családból, ezt tanultuk az iskolában, ezt láttuk a faluban. Aztán a mi gyermekeink is felnőttek, családot alapítottak, elindítottuk őket az életbe, és mi még mindig becsületesen helytállunk, otthon, munkahelyen, segítve őket, mert olyan idők jöttek, amikor a mi korosztályunk segítségére még nagyon nagy szükség van. Unokákra vigyázunk, nevelnénk is őket, ha hagynák magukat, kertészkedünk, sütünk-főzünk, befőzünk. Pedig ideje lenne már végre magunkkal is foglalkozni, hiszen egyre többször magas a vérnyomásunk, a koleszterinünk, a vércukorszintünk, egyre ritkul a hajunk és a fogaink száma, sajog a derekunk, a vállunk, fáj a térdünk, a lábunk.
     Hogy milyen emberré válunk, alapvetően meghatározza a család, ahol élünk, és az iskola, ahol személyiségünk megalapozását, a nevelést és a tudást kapjuk.
     „ Keress olyan mestert, akinek szelleme világos, tudása nagy és szíve jó! „  Ezt a gondolatot egy arab filozófus hagyta ránk. Ez a gondolat röviden összefoglalja mindazokat a tulajdonságokat, amelyek a tanárt tanárrá, a pedagógust pedagógussá teszik. Nincs még egy hivatás, ahol ennyi kudarc, hiábavaló erőfeszítés, de ilyen sok siker, kellemes meglepetés, öröm éri az embert.

    Aki írni, olvasni, számolni és szlovákul is megtanított, aki velünk együtt énekelt és sportolt, aki ha hibáztunk is, tapintatosan kijavított, arra ma is szívesen gondolunk. Aki tudással vértezett, aki még szürkén is észrevett, arra jó szívvel gondolunk.
    A következő nevelőink, tanítóink, tanáraink voltak, vannak, akikre szívesen emlékezünk: Kóti Anna, Hajdú Mária, Vadovics János, Suri József, Boda Károlyné, Boda Károly, Nagy Miklósné és Budai József.  Igentisztelt, nagyra becsült osztályfőnökünk, Budai tanító bácsi volt, aki az órán nemcsak oktatott, aki belőlünk embert faragott, rá végtelen hálával gondolunk.  A katedrán állt ő, és mindig csak adott, hogy is feledhetnénk a mosolyát, pedig tőlünk gyakran csak fegyelmezetlenséget, érdektelenséget és csínytevést kapott.

Kedves Tanáraink!
   
    Most, felnőtt fejjel, 50 év múltával hadd mondjuk el még utoljára, hogy fáradozásotok mégsem volt hiába. Hadd mondjuk el, hogy értjük végre, mit gyerekfejjel még nem vettünk észre, most már értjük, hogy ti fáradhatatlanul tanítottatok, neveltetek, az összegyűjtött tudást, tapasztalatot átadtátok nekünk, hogy könnyebben boldoguljunk az életben. Hivatástudatotoknak megfelelően éltetek, következetesen követtétek a pedagógusoknak szóló útmutatást, s ezzel kivívtátok tiszteletünket, megbecsülésünket.
Az idő megszépíti az emlékeket, mondják.  Emlékeink között van egy iskola, sok-sok éven át jártunk mi oda.  Ha lehunyjuk a szemünket, ma is halljuk még tanítóink szavát, szemünk simogatja a tanterem falát, tanítóink szava a lelkünkben él:  „Tanulj fiam, hogy ember legyél!„

A köszöntő után rendhagyó osztályfőnöki óra keretében minden megjelent elmondta, hogyan alakult az élete az általános iskola elvégzése után.

A résztvevők ezt követően a temetőben felkeresték szeretteik, elhunyt tanáruk és osztálytársaik sírját. A találkozó Kállón a Szt. Kristóf fogadóban folytatódott, ahol az ünnepi ebéd során jó hangulatú beszélgetés keretében sok régi élmény felelevenítésére került sor. Az egybegyűltek egyetértettek abban, hogy ezután gyakrabban fognak találkozni.

Ebben az évben is összejöttünk egy táborra, a XIV-re. A létszám 47 fő, a korrábbi évekhez képest sokkal homogénebb kor-eloszlásban, a nagyobb többség 10 év alatti. A korábbi évekhez képest az is eltérés,  hogy az események pörgősebben, a kiadott program szerint folytak. A táborvezető üdvözlő szavai után a tábor résztvevői együtt elénekelték a Himnuszt, azt követően Budai József tanár úr néhány üdvözlő mondattal megnyitotta a tábort és megkezdődött az érdembeli program.

A hon megismerése idén a török korral való ismerkedést jelentette. Havjár Zoltán tanár úr adott történeti áttekintést a török 150 éves Magyarországi uralmáról, a törökkel vívott harcokról, a kor legendás magyar harcosairól, a végvárakról. A történelem folyását Anikó tanárnő gitárja tette sodróvá, históriás énekek tanításával.

Amikor a kor megismerésén már túl voltak a táborlakók, egymás megismerése következett. Játékosan, csoportokba osztva, pillanatok alatt, vidáman folyt az ismerkedés, az ebédnél már senki nem volt idegen a másik számára. Az ebédet követően pedig gördülékenyen ment a csapatzászlók megfestése, és vidáman folyt a ritmus tanulás Anikó tanárnővel.

Kedden akadályokkal nehezített túra vezetett a Rázsa-kúthoz. A Pihenő-parkban volt a gyülekező, 10 perces eltolásokkal indultak a csapatok, hogy ne kelljen várakozniuk az egyes állomásoknál. Hat állomáson kaptak különböző feladatokat a túrázók. A feladatok között voltak ügyességi feadatok, fejtörők, kirakók, nyomolvasás, lajhár-mászás, célba lövés, felsorolni is nehéz. Már dél körül járt az idő, mire az utolsó csapattagok is megkóstolhatták a forrás vizét.

Az ebédet követően rövid társas-játék után a csapatok megtudhatták melyik szerezte a legtöbb pontot a délelőtti akadályverseny alatt. Következett a várva várt számháború. A háborúzni kívánók egy letakart edényből húzták a számokat, ki kéket, ki narancs színűt, így a csapatok összetétele teljesen véletlenszerű lett (az edényben pont annyi szám volt, ahányan játékra jelentkeztek, fele kék, fele narancs színű).

A számcsata után jól esett az uzsonna. Az uzsonnát követően csak néhány lecsúszásra marad idő a Templom-hegy oldaláról, majd tábort bontott a túrázó sereg. Közel egy órás erőltetett menet után a Vadaskerten keresztül, mindenki örömmel láthatta viszont a falu házait.

Szerda a tánc és a kézműves foglalkozások napja volt. A foglalkozás bevezetőként egy rövid  ének tanítással indult, majd Budai József tanár úr helytörténeti ismereteket osztott meg a gyerekekkel. Ezek után kezdődött a játékos tánctanulás Budainé Balatoni Katalin vezetésével. Kezdésként vidám kiszámolós játékok az udvaron, majd kísérő ének és lépések tanulása a tanteremben. Végül az ének és a tánclépések összerakása ismét az udvaron.

A pénteki záró nap a várva várt focival kezdődött. A csapatok meglehetősen vegyesre sikerültek, fiúk és lányok, kicsik és nagyobbak egyaránt voltak mindkét térfélen. Számtalan kapus-cserének lehettünk tanúi, játékosok néha a kapun túl is feltűntek, és időnként vitától sem volt mentes az összecsapás. Zoli tanár úr hősiesen bírkózott meg az egyszerűnek egyáltalán nem mondható játékvezetői feladattal. Az eredmény teljesen lényegtelen, ebben a csatában mindenki nyert egy órányi kiadós mozgást.

A focit nyugodtabb program követte, a nevelők segítségével megkezdődött a jelmezek összekészítése a délutáni záró műsorhoz. A gyerekek jelmezkészítésben is megmutatták ötletességüket, meglepő módon varázsolták el egymást és önmagukat. Ha a pecázókra pillantunk, azt gondolhatnánk nem is magyar gyerekek ezek.

Késő délután elérkeztünk a tábor zárásához, ami azzal indult, hogy a táborvezető üdvözölte a megjelent szülőket és kezdetét vette egy sportos-játékos ügyességi vetélkedő zsákban futással, vonatozással, labda játékokkal.

A vetélkedő után minden csapat bemutatta jelmezes jelenetét, megidézve a török kor ránk maradt legendáit. A jeleneteket egyéni számok követték, majd a közös záró tánc és a tanárok zászlós "berohanása a csatamezőre". Végül a táborvezető megköszönte a tanárok munkáját, a táborlakók aktív részvételét és jöhetett a sütemény kóstolás.