Hagyományőrző Csoport

Születésem története

 

Gyakran megesik, hogy lányt vár a fiatal pár,

mégis fiú születik (vagy fordítva)

- hát az én történetem is valahogy így kezdődött…

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt az erdőkürti művelődési ház lomjai között három ütött-kopott, dobozhangú, húrja szakadt, de még használható citera. Valaki rájuk találva bizakodva felsóhajtott: „Ezekkel jó lenne valamit kezdeni!” Aztán egy szép napon gazdátlan szakköri óra keletkezett az iskolában, s a sóhajt tett követte: 2001 szeptemberében citeraszakkört hirdettek. Nagy volt az érdeklődés a diákok között – de hát mit kezd huszonhárom jelentkező három (a szakkörvezetőével együtt négy) citerával?! Az elmélet még csak-csak, de a hangszergyakorlás…

A gyerekek a ritmus minél jobb átéléséhez mozogni kezdtek a népdalokra, amiből hamarosan tánctanulás lett. Lassanként kiderült, kiben hűlik ki a lelkesedés, ki az, aki kitartó a citerázásban; s néhányan ráébredtek, hogy szívesebben táncolnának.

De hát a népzene és a néptánc nem vágható le a népi kultúra egészéről! Ennek köszönhető, hogy a szakkörösök elkezdtek a népi gondolkodásmód, szokások, hagyományok iránt érdeklődni, s nem egy népszokást társaik előtt is felelevenítettek. Bár sokáig neveztek Citeraszakkörnek, világossá vált, hogy „nemem” miatt legfeljebb becenévként használhatom korábbi nevemet, azóta Hagyományőrző Csoportnak hívnak. Létemre tulajdonképpen akkor döbbentem rá, amikor először olvastam nevemet a Nógrád Megyei Hírlap címlapján a Terényben fellépő, népviseletbe öltözött erdőkürti kislányok fényképe alatt.

 

 

Jellemfejlődésem

 

Tulajdonságaim folyton változnak, hiszen rendkívül alkalmazkodó típus vagyok. Bár kisebb az érdeklődés, néha előkerül még a citera (a faluban az utóbbi időben egész jól elszaporodtak az új citerák), a furulyát azonban minden esztendőben újabb és újabb vállalkozók választják. A népzene továbbadásán túl már a többszólamú klasszikus zene hagyományait is őrzöm – sokan lelik örömüket a furulyás kamarazenében.

A néptánc máig fontos jellemvonásom maradt, – Erdőkürt tót-magyar település lévén – a szlovák eredetű táncok is hangsúlyt kapnak. Nehézséget okoz ugyan a tagok cserélődése (a középiskolások próbákra nemigazán tudnak visszajárni), de mindig van utánpótlás, most már az óvodások között is akad hagyományőrző.

Megjelenésemben semmi kivetnivalót nem találhatnak, hiszen a faluban korábban működő Pávakör tagjaitól sok ruhát örököltem, s mindig vannak áldozatkész nagymamák, szomszéd nénik, akik tagjaimra igazítják a pruszlikokat.

Erdőkürt lakói számára ma már természetes, hogy a gyerekeket betlehemezésre vagy gergelyjárásra várják, s számosan kíváncsiak a gálán, a falunapon vagy egyéb rendezvényeken fellépőkre.

 




Hivatásom

Noha fontosnak tartom a népdalversenyeken való eredményes szerepléseket (mind egyénileg, mind csoportosan szereplők esetében hangzott már el országos versenyeken a nevem), nem maradhatnak el tagjaim a falu eseményeiről, sőt Erdőtarcsától Bánkig, Nógrádsáptól Pilisvörösvárig még számtalan helyen voltam jelen szereplőként – mindez csak kiegészítése, eredménye legfőbb feladatomnak. Azért élek ugyanis, hogy az ifjúság megismerje, megszeresse, életébe beépítse, magáévá tegye azt az évezredek óta formálódó kincset, melybe belegyökerezve emberek maradhatnak a legemberpróbálóbb viharok közepette is. Úgy legyen!



Fotók: Grósz



Fotók: Németh


A Hagyományőrző Csoport elektronikus postacíme: csoportok@erdokurtfaluvedo.hu


<< VISSZA