Eddig tartott a 2024/25-ös tanév. Tavasszal a megkopott aszfalt járda új, díszkő borítást kapott. Ez a remek "sugárút" vezetett a vakációt hirdető, gyerekek részére felállított sátorhoz. Itt sorakoztak fel osztályok szerint a gyerekek, a szülők és vendégek az árnyasabb helyeket keresték, és a Himnusz hangjaival megkezdődött az ünnepség.

A legkisebbek egy táncos énekszámmal zárták a kulturális műsort. Ezt követően az iskola igazgatója évértékelő beszédében röviden összefoglalta a tanév során végzett munkát, értékelte a tanulók, így a pedagógusok által is elért eredményeket.

Jutalmak átadása következett. Először is az igazgató úr megköszönte Juhász Péternek a már fent említett remek járda elkészítését, majd jutalomkönyvekkel ajándékozta meg a jó tanulmányi eredményeket elért, illetve jó magaviseletű és szorgalmas tanulókat az elsőtől a negyedik osztályig.

A jutalmak sorában utolsóként a Nagymama-díjat adta át igazgató úr, melyet Urbán Hanna érdemelt ki ebben a tanévben. Végül a hivatalos teendők zárásaként a bizonyítványok átadására került sor, egy-egy biztató megjegyzés kíséretében.

Az elsősök ajándékcsomaggal lepték meg a negyedikeseket, és az osztályfőnök is személyes ajándékokat adott tanulóinak. Az ajándékok után a negyedikesek búcsúztak el tanáraiktól, illetve a tovább maradók nevében egy elsős kislány búcsúzott a negyedikesektől.

A negyedikesek egy erre az alkalomra betanult zenés fellépéssel búcsúztak az iskolától, osztályfőnöküktől.

A megható búcsúdal után a gyerekek megajándékozták osztályfőnöküket és tanáraikat. Cserébe ők is kaptak apró ajándékokat a tanáraiktól.

Az egyi legizgalmasabb pillanat az ajándékcsomagok kibontása. Ezzel zárult a tanév.

20 óra 25 perckor a képviselő testület tagjai közül Tibor, meggyújtotta a tüzet, melyet körülálltak a megjelentek és a Himnusz eléneklésével kezdődött a megemlékezés.

A polgármester asszony történelmi áttekintést adott az összetartozás napjához vezető előzményekről, szavait Babits Mihály Hazám című versének előadása követte.

A csatornázás éveiben a park rendesen fel lett túrva, a bokrok, növények megsemmisültek. Most a park két oldalára díszfák lettek ültetve. Most szépek, bízunk benne meg is maradnak ilyeneknek!

Erre az országos találkozóra, melyet két évenként rendeznek, Erdőkürtről öten mentünk. Acsán várt minket az az autóbusz, amely összegyűjtötte az egyházmegyéből jelentkezőket. A rendezvény Budapesten volt a HUNGEXPO területén. Tisztelendő úr már útközben elmondta a legfontosabb tudnivalókat, a helyszínre érkezéskor rögtön kézhez kaptuk a belépésre jogosító karszalagokat, bent pedig megtörtént a regisztráció.

A regisztrációt követően mehettünk a plenáris terembe, ahol a rendezvény délelőtti programja indult. Az ország minden részéből a regisztrációs adatok szerint mintegy 2 000 presbiter, illetve lelkészek gyűltek össze ebben a hatalmas teremben.

A zenés üdvözlés (Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség zenekarával), a házigazdák bemutatkozása, és a Bence Gábor irányításával levezényelt közös éneklés után Prőhle Gergely országos felügyelő megnyitója és köszöntője következett.

Egymást követték az előadások: az Elhívás Dr. Varga Gyöngyivel, a Kihívás Járay Márton előadóval és a Meghívás Südy György előadásában.

Sor került rövid meghívók tolmácsolására a III. Barcasági és Királyalföldi csángó-magyarok zarándoklatára, az Evangélikus Hittudományi Egyetem különböző képzéseire, illetve az Evangélikus Konfirmandusok Országos Találkozójára.

A délelőtti programot egy panelbeszélgetés zárta a "Szolgálatra készen – hogyan tovább?"-ról Szabóné Mátrai Mariann, Liska András, Malik Péter, Takácsné Papp Erzsébet részvételével, és  Galambos Ádám, moderátor közreműködésével.

A szünetben (amely egyben ebédszünet is volt) nyitva állt a "Lehetőségek piaca", ahol az országos iroda külügyi osztályának standján gondnokunkkal, Zolival is találkozhattunk, és persze számos más látnivaló is akadt.

Délután szekcióbeszélgetések voltak, többek között Dr. Szabó Lajos és Gáncs Péter vezetésével a Ki épít és ki rombol a gyülekezetben? témában. Ez a terem zsúfolásig megtelt, még állóhely is alig akadt. Széles körű, sok témát érintő előadás/beszélgetés volt.

A napot úrvacsorás istentisztelet zárta. Igét hirdetett Szemerei János elnök-püspök, a liturgiai szolgálatban Fabiny Tamás és Kondor Péter püspökök szolgáltak, a zenei szolgálatot Bence Gábor és a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség zenekara végezte. Egy performansz erejéig közreműködtek a SziluArt Műhely diákjai is (rendező: Borosán Eszter tánctanár, Pintér Szilvia színház-drámapedagógus).

Az istentisztelet végeztével a házigazdák bemutatták a gyermek rajzpályázat (a rajzokat a földszinti kiállító térben lehetett megtekinteni) közönség díjas alkotását, és ezzel a záróképpel ért véget a találkozó.

Gyermeknaphoz nem méltó módon, borús, hideg, nagykabátos volt az indulás. 12 állomás várta a csapatokat a legkülönfélébb feladatokkal, a falu teljes területén eléggé szétszórva - igaz, voltak szigetek, ahol közel egymáshoz több állomás is volt (pl. a hivatal udvara). A csapatokat gyerekek és felnőttek alkották, az esetek többségében egy-egy család. A csapatok száma a nap folyamán többszöri változáson ment át, a végére 12-ben stabilizálódott, Alex egyszemélyes csapatát is bele értve. A gyermeknapot szervező lányok regisztrálták a megjelenteket és indították útjaikra.

Az első állomás témája az erdő, az állatok voltak, többféle állatfelismerő feladattal.

A sport állomásán meg lettek mozgatva az izmok. A szigorú felügyelők minden feladatot elvégeztettek.

Volt süti készítő állomás. A sütemények persze gyurmából készültek, de így is kívánatosak voltak.

Nagy figyelmet és ügyességet kívánt a csőből kiguruló dió összetörése kalapáccsal, és szórakoztató volt a kugli bábok leütése is.

Itt a távol kihelyezett ábrát kellett memorizálni, a rajzoló oldalon pontosan elmondani az ábra leírását, és ez alapján a rajzoló lerajzolta az ábrát. A végén a megalkotott rajzot össze lehetett hasonlítani az eredetivel.

A horgásztónál remek pecázásra nyílt lehetőség. Sajnos csak egy olyan pillanatot sikerült elkapni, ahol egy engedéllyel nem is rendelkező kocahorgász hatalmas pontyot fogott ki. Becsületére legyen mondva, hogy a fogást visszadobta a tóba.

A gyógynövényesnél a környék összes hasznos növényét kellett felismerni és egyben meg lehetett tudni mire jó az adott növény. A helyesen tippelők bodzaszörpöt kaptak.

Ezen az állomáson tornyot kellett építeni, de olyan forró elemekből, amelyekhez nem lehetett kézzel hozzányúlni, csak kellő távolságból lehetett mozgatni azokat.

Nem egyszerű próbatétel volt a mocsáron való átkelés sem.

A túloldalon kikötött lufikhoz a lézer sugarakkal védett biztonsági hídon át lehetett hozzáférni. Aki lufit akart magának, annak bizony át kellett jutni a védelmi vonalon, és a lufival visszatérni.

Az egészséges táplálkozás asztalánál az egészséges ételeket, élelmiszereket kellett elválasztani a kevésbé egészségesektől.

És nem fogyott ki az építő vállalkozók sora.

Az egészséges táplálkozást nem lehet elég korán kezdeni.

A gyerekkor különösen fontos az egészséges életmód szempontjából.

A hídon, barlangon, dzsungelen áthaladás próbára tesz kicsiket, nagyokat.

Valamennyi állomást letudva, minden csapat kirakhatta az állomásokon kapott egy-egy puzzle darabkákból a teljes képet. A kirakott képért dörmi csoki és gyerekpezsgő volt a jutalom.

Egy nagyon fontos, (lehet, hogy a legfontosabb) állomás a lángos sütő volt. Itt ugyan nem a gyerekeknek kellett feladatot megoldani, az eredményt viszont a gyerekek és mindenki más élvezte.

Az óvó nénik nem állhatták meg, hogy nevezésen kívül egyébként, de meg ne szerezzék a maradék lufit a védelem túloldaláról. Az akció sikeres volt.

Mi lehet jobb program húsvéthétfőn annál, mint megmászni a Muzslát? Semmi. Gyönyörű tavaszi idő, ébredő természet, hív a Mátra, irány a Muzsla - határoztunk Zolival. Szurdokpüspökinél közelítettük meg a hegy lábát, ott pedig a pincesor fogatott. Csodaszép, hangulatos utca, szebbnél-szebb pince-házakkal, még a humort sem nélkülözve (figyelmeztető tábla: vigyázz, pincesor - négykézláb borosüveggel, vagy "Isten hozott! De ki visz haza?). Kell ennél vidámabb indítás?

de, hogy ne kerüljünk túl sokat, átvágtunk egy bozótos, köves lejtőn a piros kereszt jelzésű útra. Ez aztán kaptató a javából. Olyan meredek, hogy felfelé kapaszkodva az orrunk kis híján a földet érte. Szerencsére nem túl hosszú szakasz után elértük a piros jelzést, ami egy árnyalattal barátságosabb, és felvitt a csúcsra.

Visszafelé a piros jelzést követtük, ami lefelé ember kímélőbb mint ellenkező irányban, de nagyon hangulatos, élvezhető, egyszemélyes ösvény.

Az erdős részt elhagyva rá lehet tekinteni a körülvevő "halmokra".

Az énekkar Tolner Kata vezetésével megkezdte idei munkáját, rendszeresen tartott próbákat és készült a tavaszi ünnepekre. Majd az ünnepeket követően is folytatódtak a próbák és a felkészülés az énekkari találkozóra, amely Cantate vasárnapján (május 18.) a nagytarcsai evangélikus templomban volt megtartva. Idén nyolc kórus vett részt a találkozón az aszódi, domony–vácegresi, acsa–erdőkürti, fóti, gödöllői, ikladi, nagytarcsa–péceli és penci gyülekezetekből.

Húsvétkor (április 20.) Rosenberger Tamás lelkész köszöntéssel, illetve az énekkar a feltámadás üzenetével indította az ünnepi istentiszteletet.

A korábbi évek szokásaihoz hasonlóan böjtben, az ötödik vasárnapon (április 6.) az énekkar három böjti énekkel segítette a lelki elmélyülést.

Borult, esős idő volt, talán mint akkor, de ez nem akadályozta a megemlékezőket abban, hogy összejöjjenek. Az első sorokat az iskolások adták, szépen, fehér ingben kokárdával. Az ünnepi beszédet a polgármester asszony tartotta hangsúlyosan kiemelve, hogy ez egyszer emlékezzünk az egyszerű emberekre, a névtelen honvédokra is a hős tábornokok, neves politikusok, költők és írók mellett.

Műsorral az iskolások szolgáltak, előadásukat a Nemzeti dal és a Szózat egy-egy kiemelt sorára építették. Az ünnepség egy Petőfi verssel és a Szózat eléneklésével ért véget.

Szokás szerint a megemlékezés része az iskola udvarában lévő Petőfi szobor talapzatán a kegyeleti koszorúk elhelyezése. Az önkormányzat, az oktatási intézmények és a szlovák kisebbségi önkormányzat képviselői idén is megkoszorúzták az emlékművet. Az óvodások sem mulasztották el leszúrni kis zászlóikat a virágágyások közé.

A farsangi jelmezbálnak külön sárkánya volt, de ez nem elijesztette, hanem inkább vonzotta a közönséget. Megtelt a nagy terem, együtt volt a zsűri, így nem volt akadálya, hogy a polgármester asszony megnyissa a farsangi jelmezbált.

Az óvodás - iskolás felvezetés után kezdődött a jelmezes felvonulás, nem túl sok, de remek kivitelezések jelentek meg. A zsűri egyéni (E) és csoportos (Cs) díjakat ítélt oda, valamint a közönség (K) is díjazhatott egy jelmezest.

Majd következett a Hófehérke történetnek egy, a háttérzenéhez igazodó, gyökeresen átdolgozott változata fergeteges előadásban. A képekhez mindenki hozzá képzelheti a történetet.

A hangulatot fokozandó, megkezdődött az eredményhirdetés. Minden díjazott átvette jutalmát, sőt minden gyerek (jelmezes és nem jelmezes is) kapott egy csokoládét és egy üdítőt, a meglepetés szereplők pedig virágot kaptak.

Végül a tombola rengeteg értékes, és kevésbé értékes nyereménnyel, melynek főnyereményeként egy pattogatott kukorica készítő gép is gazdára talált.