Ha a költészet napjára gondolunk, rögtön eszünkbe jut, hogy tavaly milyen nagyszerű versparádé volt, sok résztvevővel, sok verssel. Ilyen előzményekkel gyülekeztünk a művelődési ház nagytermében. És valóban, szép számmal jöttek versmondók és verset kedvelő hallgatók is. A gyerekek kezdték, hogy minél előbb túl legyenek az izguláson, és követték őket a felnőttek. A versekkel József Attilára, Radnóti Miklósra, Váci Mihályra és Móra Ferencre emlékeztünk. Befejezésül Anikó és Bence Radnóti Miklós Éjszaka című versét énekelték el a Kaláka Együttes feldolgozása alapján. Anikó ugyan a számot altatóként konferálta fel, de olyan szépen adták elő, hogy senki nem aludt el rajta. Élvezetes verses délután volt.

Mekis Ádám lelkész nyugdíjba vonulásával az Evangélikus Énekkar karvezető nélkül maradt. Reményteljes fejlemény, hogy időközben Tolner Kata próbálja átvenni ezt a feladatot. Zenei képzettséggel rendelkezik, de karvezetői gyakorlata eddig nem volt, úgy hogy ez számára újdonság, bele kell tanulnia. Ezért egyenlőre olyan számokat gyakorolnak, melyeket már korábban az énekkar betanult, így Katának az összhang megteremtésére lehet koncentrálnia. Gond az is, hogy az énekkar létszámgondokkal is küzd, hiányos a tenor szólam és az alt hang is egyre kevesebb. Ennek ellenére készülnek a tavaszi énekkari találkozóra és pünkösd ünnepére is. Egyáltalán nem kilátástalan a helyzet, mert húsvétkor hangszeres kíséret nélkül is remekül hangzott előadásukban három, korábbról már ismert énekszám, csodálatosan megtöltve a templomot.

Két fiatal művész, az erdőkürtiek között is jól ismert Havjár Bernát Sámuel (harmonika) és Jakabovics Jonatán (gitár) koncertjét élvezhette a hallgatóság (már aki eljött) a műv.ház nagytermében, Labirintus elnevezés alatt. Mindenki előre megkapta az elhangzó művek listáját, így a számokat nem kellett felkonferálni. Anikó üdvözölte a hallgatóságot, röviden bemutatta az előadókat, és a zenészek egymást váltva, folyamatosan, különösebb kommentár nélkül adták elő a darabokat. Először kifejezetten gitárra, illetve harmonikára írt számok, vagy átiratok hangoztak el, a végén pedig a két hangszer együtt szerepelt. Ezek voltak különösen érdekesek, mert ahogyan a számok előtt azt Jonatán elmondta, J. Rodrigo Concierto De Aranjuez, és A. Vivaldi Concerto in D major művei zenekari kíséretre íródtak, jelen esetben a zenekart a harmonika helyettesítette. Egészen jól sikerült ez az úgymond helyettesítés. A koncert végén Anikó köszönte meg az előadók fellépését.

Beköszöntött farsang, ahogy jött el is múlt, olyan rövid volt. Egy farsangi bálra is csak épphogy maradt idő. Maga a bál viszont nem volt rövid. Volt bőven jelmezes, népes zsűri, voltak meglepetések, volt fánk (természetesen farsangi - már ha van különbség farsangi és nem farsangi között), hozzá tea és hab a tortán a tombola. A közönség is szavazhatott, kiválaszthatta a neki leginkább tetsző jelmezt. Ami más volt mint eddig, a kiszebáb égetés. A műsor a szokásos volt, az óvodások kezdtek, jöttek az iskolások és még a jelmezesek előtt a szinkronúszó hölgyek csigázták fel a közönség érdeklődését. De lássuk a részleteket, mert menet közben is volt meglepetés!

Györgyi néni felkonferálása után az iskolások Répa meséje következett. A klasszikus mesét remekül kibővítették, így minden alsó tagozatos iskolás szerephez jutott. Még béka és katicabogár is segített a hatalmasra nőtt répa kihúzásában, nem csoda, hogy siker koronázta erőfeszítésüket.

Még tovább csodáltuk volna bemutatót, de jött egy csúnya nagy cápa, és hölgyek hanyatt-homlok menekültek a medencéből - csak a hosszan tartó taps vigasztalta meg őket, no meg a hálás zsűri, mert különdíjjal jutalmazta a produkciót.

Jöttek a jelmezesek. Őket a zsűri értékelte mint egyéni (EZs) és csoportos (CsZs) produkciókat, valamint a közönség díjazottja lett, aki a legtöbb szavazatot kapta a közönségtől. A zsűri különdíjat (KZs) is kiadott.