Gyermeknaphoz nem méltó módon, borús, hideg, nagykabátos volt az indulás. 12 állomás várta a csapatokat a legkülönfélébb feladatokkal, a falu teljes területén eléggé szétszórva - igaz, voltak szigetek, ahol közel egymáshoz több állomás is volt (pl. a hivatal udvara). A csapatokat gyerekek és felnőttek alkották, az esetek többségében egy-egy család. A csapatok száma a nap folyamán többszöri változáson ment át, a végére 12-ben stabilizálódott, Alex egyszemélyes csapatát is bele értve. A gyermeknapot szervező lányok regisztrálták a megjelenteket és indították útjaikra.

Az első állomás témája az erdő, az állatok voltak, többféle állatfelismerő feladattal.

A sport állomásán meg lettek mozgatva az izmok. A szigorú felügyelők minden feladatot elvégeztettek.

Volt süti készítő állomás. A sütemények persze gyurmából készültek, de így is kívánatosak voltak.

Nagy figyelmet és ügyességet kívánt a csőből kiguruló dió összetörése kalapáccsal, és szórakoztató volt a kugli bábok leütése is.

Itt a távol kihelyezett ábrát kellett memorizálni, a rajzoló oldalon pontosan elmondani az ábra leírását, és ez alapján a rajzoló lerajzolta az ábrát. A végén a megalkotott rajzot össze lehetett hasonlítani az eredetivel.

A horgásztónál remek pecázásra nyílt lehetőség. Sajnos csak egy olyan pillanatot sikerült elkapni, ahol egy engedéllyel nem is rendelkező kocahorgász hatalmas pontyot fogott ki. Becsületére legyen mondva, hogy a fogást visszadobta a tóba.

A gyógynövényesnél a környék összes hasznos növényét kellett felismerni és egyben meg lehetett tudni mire jó az adott növény. A helyesen tippelők bodzaszörpöt kaptak.

Ezen az állomáson tornyot kellett építeni, de olyan forró elemekből, amelyekhez nem lehetett kézzel hozzányúlni, csak kellő távolságból lehetett mozgatni azokat.

Nem egyszerű próbatétel volt a mocsáron való átkelés sem.

A túloldalon kikötött lufikhoz a lézer sugarakkal védett biztonsági hídon át lehetett hozzáférni. Aki lufit akart magának, annak bizony át kellett jutni a védelmi vonalon, és a lufival visszatérni.

Az egészséges táplálkozás asztalánál az egészséges ételeket, élelmiszereket kellett elválasztani a kevésbé egészségesektől.

És nem fogyott ki az építő vállalkozók sora.

Az egészséges táplálkozást nem lehet elég korán kezdeni.

A gyerekkor különösen fontos az egészséges életmód szempontjából.

A hídon, barlangon, dzsungelen áthaladás próbára tesz kicsiket, nagyokat.

Valamennyi állomást letudva, minden csapat kirakhatta az állomásokon kapott egy-egy puzzle darabkákból a teljes képet. A kirakott képért dörmi csoki és gyerekpezsgő volt a jutalom.

Egy nagyon fontos, (lehet, hogy a legfontosabb) állomás a lángos sütő volt. Itt ugyan nem a gyerekeknek kellett feladatot megoldani, az eredményt viszont a gyerekek és mindenki más élvezte.

Az óvó nénik nem állhatták meg, hogy nevezésen kívül egyébként, de meg ne szerezzék a maradék lufit a védelem túloldaláról. Az akció sikeres volt.

Mi lehet jobb program húsvéthétfőn annál, mint megmászni a Muzslát? Semmi. Gyönyörű tavaszi idő, ébredő természet, hív a Mátra, irány a Muzsla - határoztunk Zolival. Szurdokpüspökinél közelítettük meg a hegy lábát, ott pedig a pincesor fogatott. Csodaszép, hangulatos utca, szebbnél-szebb pince-házakkal, még a humort sem nélkülözve (figyelmeztető tábla: vigyázz, pincesor - négykézláb borosüveggel, vagy "Isten hozott! De ki visz haza?). Kell ennél vidámabb indítás?

de, hogy ne kerüljünk túl sokat, átvágtunk egy bozótos, köves lejtőn a piros kereszt jelzésű útra. Ez aztán kaptató a javából. Olyan meredek, hogy felfelé kapaszkodva az orrunk kis híján a földet érte. Szerencsére nem túl hosszú szakasz után elértük a piros jelzést, ami egy árnyalattal barátságosabb, és felvitt a csúcsra.

Visszafelé a piros jelzést követtük, ami lefelé ember kímélőbb mint ellenkező irányban, de nagyon hangulatos, élvezhető, egyszemélyes ösvény.

Az erdős részt elhagyva rá lehet tekinteni a körülvevő "halmokra".

Az énekkar Tolner Kata vezetésével megkezdte idei munkáját, rendszeresen tartott próbákat és készült a tavaszi ünnepekre. Majd az ünnepeket követően is folytatódtak a próbák és a felkészülés az énekkari találkozóra, amely Cantate vasárnapján (május 18.) a nagytarcsai evangélikus templomban volt megtartva. Idén nyolc kórus vett részt a találkozón az aszódi, domony–vácegresi, acsa–erdőkürti, fóti, gödöllői, ikladi, nagytarcsa–péceli és penci gyülekezetekből.

Húsvétkor (április 20.) Rosenberger Tamás lelkész köszöntéssel, illetve az énekkar a feltámadás üzenetével indította az ünnepi istentiszteletet.

A korábbi évek szokásaihoz hasonlóan böjtben, az ötödik vasárnapon (április 6.) az énekkar három böjti énekkel segítette a lelki elmélyülést.

Borult, esős idő volt, talán mint akkor, de ez nem akadályozta a megemlékezőket abban, hogy összejöjjenek. Az első sorokat az iskolások adták, szépen, fehér ingben kokárdával. Az ünnepi beszédet a polgármester asszony tartotta hangsúlyosan kiemelve, hogy ez egyszer emlékezzünk az egyszerű emberekre, a névtelen honvédokra is a hős tábornokok, neves politikusok, költők és írók mellett.

Műsorral az iskolások szolgáltak, előadásukat a Nemzeti dal és a Szózat egy-egy kiemelt sorára építették. Az ünnepség egy Petőfi verssel és a Szózat eléneklésével ért véget.

Szokás szerint a megemlékezés része az iskola udvarában lévő Petőfi szobor talapzatán a kegyeleti koszorúk elhelyezése. Az önkormányzat, az oktatási intézmények és a szlovák kisebbségi önkormányzat képviselői idén is megkoszorúzták az emlékművet. Az óvodások sem mulasztották el leszúrni kis zászlóikat a virágágyások közé.

A farsangi jelmezbálnak külön sárkánya volt, de ez nem elijesztette, hanem inkább vonzotta a közönséget. Megtelt a nagy terem, együtt volt a zsűri, így nem volt akadálya, hogy a polgármester asszony megnyissa a farsangi jelmezbált.

Az óvodás - iskolás felvezetés után kezdődött a jelmezes felvonulás, nem túl sok, de remek kivitelezések jelentek meg. A zsűri egyéni (E) és csoportos (Cs) díjakat ítélt oda, valamint a közönség (K) is díjazhatott egy jelmezest.

Majd következett a Hófehérke történetnek egy, a háttérzenéhez igazodó, gyökeresen átdolgozott változata fergeteges előadásban. A képekhez mindenki hozzá képzelheti a történetet.

A hangulatot fokozandó, megkezdődött az eredményhirdetés. Minden díjazott átvette jutalmát, sőt minden gyerek (jelmezes és nem jelmezes is) kapott egy csokoládét és egy üdítőt, a meglepetés szereplők pedig virágot kaptak.

Végül a tombola rengeteg értékes, és kevésbé értékes nyereménnyel, melynek főnyereményeként egy pattogatott kukorica készítő gép is gazdára talált.