Az Evangélikus Énekkar böjt után már második alkalommal örvendeztette meg a gyülekezetet szolgálatával, először virágvasárnap és most húsvétkor, másodszor. Ezúttal Henry Purcell: Vége van már a szolgaságnak, G.F. Händel: Győzelmet vettél és Harmat Artúr: Feltámadt Krisztus e napon című műveket szólaltatták meg magas színvonalon.

A gyönyörű énekhangok a természet ébredését is megindították:

Az Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Iroda, Gyülekezeti- és Missziói Osztályának két munkatársa tartott zenés istentiszteletet, ahol a Krisztus hét szava a kereszten című liturgia került bemutatásra. Rosenberger Tamás a gyülekezet lelkésze az útmutató aktuális igéjének felolvasása után köszöntötte a vendég előadókat és az istentisztelet résztvevőit, majd a vendégek röviden ismertették a liturgia összetételét és felépítését.

A saját gyülekezeti tagjainkon túl, az istentiszteletre sokan érkeztek az acsai anyagyükezetből, és szép számmal jöttek el a helyi katolikus testvérek is.

A liturgia Jézusnak a keresztfán elmondott hét mondatára épült, melyet három eszköz segítségével jutott el a testvérekhez. Az egyik ilyen eszköz a Paradicsomnak te szép élő fája kezdetű ének volt, melyet, mint kezdő éneket, a gyülekezet énekelt. Az ének után elhangzott a jézusi mondat, majd orgonán Gárdonyi Zsolt (kortárs zeneszerző, orgonaművész): Krisztus hét szava a kereszten című művének egy-egy tétele (amely tulajdonképpen a fenti éneket dolgozza fel), Szakács György orgonista játékával. Az orgona játékot Hallgrimmur Pétursson (a XVI. században élt evangélikus lelkész): Passió-énekek című művének egy részlete követte Víg Balázs felolvasó előadásában. A három eszköz (Krisztus szava, orgonajáték, felolvasás, ének) minden kereszten elhangzott mondat után ismétlődött.

A liturgiát követően tisztelendő úr megköszönte Víg Balázs (felolvasó) és Szakács György (orgonista), akik maguk is lelkészek, illetve az énekekkel a liturgiába bekapcsolódó gyülekezet részvételét az istentiszteleten.

Egy autóbusznyi csapat vette célba a komáromi erődrendszer két erődjét, na nem azért, hogy azokat bevegye, hanem teljesen békés, kulturális céllal. A kirándulás a Nemzeti Művelődési Intézet (NMI) Közösségépítő Kultúrák (KÉK) elnevezésű program keretében valósult meg. Az úton segítőnk a Nemzeti Művelődési Intézet Nógrád vármegye Palotási térségi iroda koordinátora, Polonkai Katalin volt. A Komáromig vezető hosszú úton módunkban állt megismerkedni a napi program részleteivel, illetve kimerítő ismertetőt kaptunk a tavaszi ünnepek soráról, az ezekhez kapcsolódó szokásokról. Az autóbuszt vanyarci, erdőtarcsai és erdőkürti utasok töltötték meg. Az első képek a buszra várakozás, majd az örömteli helyfoglalás pillanatait örökítették meg.

Utunk első állomása a Monostori erőd volt, ahol az Aranyember című musicalt nézhettük meg. Egyöntetű tetszést aratott, hogy a színpadi díszleteket a térválasztó elemekre vetítették, így nagyon gyorsan igényes és szép környezetet (akár utcarészletet, vendéglőt, előkelő szalont) varázsoltak a színpadra, amit csupán néhány jellegzetes bútordarabbal egészítettek ki. Amit elég sokon kifogásoltak, az a túlhangosítás volt.

Az előadás egy-egy pillanatfelvételéből mindenki megpróbálhatja beazonosítani Jókai Mór regényének melyik fejezete jelenik meg.

A maratoni előadás után már várt minket a Csillagerőd szobor kiállítása. A tárlatvezető röviden ismertette a komáromi erődrendszer építésének történelmi hátterét és bemutatta a kiállítás néhány érdekes darabját. Mint megtudtuk a Csillagerőd felújítása lehetővé tette a budapesti Szépművészeti Múzeum több mint százéves gipszmásolat-gyűjteményének a bemutatását. A múzeum több mint ezer darab, az antikvitástól a reneszánszig terjedő időszak jelentős szobrászati alkotásainak másolatával rendelkezett, és ezekből több mint kétszáz darab került át a felújított erődbe, ahol azokat restaurálták, majd kiállították.

Számos remek szobor és dombormű megcsodálása után búcsút vettünk a Csillagerődtől és Komáromtól.

Aki eljött a farsangi jelmezbálra, a kincses szigeten találta magát. Tenger, vitorlás, tengernyi kincs körös körül, csak a kakaduk őrizték. Kalózok csak később jöttek...

Indulásként az óvodások hóember csapata ropta a hóember táncot ami később hógolyózásba ment át. Nem akármilyen tánc volt ez, meg volt tűzdelve bukfenccel, spárgával, csak a cigánykerék hiányzott.

Az iskolások a Gummy bear song-ra mozogtak.

És Tündi néni vezetése mellett elkezdődött a jelmezek felvonulása, miközben a zsűri figyelt és pontozott. Egyéni (E) és csoportos (Cs) kategóriában döntötték el a helyezetteket és a közönség (K) is szavazhatott. A Faluvédő, Szépítő Egyesület külön díjat (FK) is alapított.

Amíg a zsűri értékelt, megjelentek a kincses sziget kalózai, és megjelenítették a feledékeny kalózlegény épületes történetét.

Azok sem maradtak ajándék nélkül, akik nem lettek dobogósak, mindenki kapott egy kis édességet.

A farsang záró fejezete mint mindig, a tombola sorsolás volt, itt láthatjuk a fő díjaknak örülőket.

Búcsúzásként a gyerekek megkapták a mennyezetre felhúzott lufik tömegét - milyen jó, hogy eddig nem fértek hozzájuk, így örömdurrogás kergette el a farsangot.

Hosszú ideje nem találkoztunk tisztességes mennyiségű hóval (persze minden évben volt egy kevés, talán az 1 cm-t sem elérő fehérség), de az elmúlt éjszaka kitett magáé. Reggelre 17-18 cm-es hó lepett be mindent - aminek a gyerekek, a földek örülnek, az autósok nem annyira. Ez már akkora hótömeg volt, hogy a kereszteződésekben a falu kis traktora nem is tudta kezelni, egy erőteljesebb gépet kellet bevetni. Nézzük milyen a falu ilyen hótakaró alatt, nem tudhatjuk mikor láthatunk ismét ilyet!