Az idei zárótúrához nem igazán voltak kedvezőek az időjárási feltételek. Szemerkélt az eső, rettenetes nagy sár volt, ennek ellenére 9 bátor túrázó nekivágott. Sajnos négyen csak a lovardáig tudtak jönni, mert nem a sárviszonyoknak megfelelően öltözködtek. A többiek azonban végig kitartottak.

A célállomás a Rózsa-kúti forrás volt, itt búcsúztunk az óévtől. A fiatalok üzenetet is elhelyeztek az "üzenőfánál", és a Nagy-tó megkerülésével elindultunk vissza a faluba. Egy kényelmes, 9 km-es, felüdítő testmozgással zártuk a 2017-es évet.

A korábbi évekhez viszonyítva egy picivel nagyobb kampány előzte meg a sportdélutánt, és ez a versenyekben résztvevők számán is érezhető volt. Teljesen új résztvevők is voltak, és olyanok, akik régen is jó sakkozók, asztaliteniszezők voltak, de a korábbi rendezvényekre nem jöttek el. A versenyt Boda tanító bácsi irányította és ő vezette az eredménytáblázatokat, így üdvözlő szavaival indultak a mérkőzések.

Közben a konyhában, lelkes segítőink, Havjár Pálné és Grósz Mártonné közreműködésével a tea és az uzsonna készítése folyt.

Elérkezett az ideje, hogy a játékosok magukhoz vegyenek pár falatot és pótolják a leadott folyadékveszteséget.

Amikor a zsíros kenyér már kissé megfogyatkozott, jöttek a TOLBÁN kézműves sajtfalatkák.

Minden kategóriában tényleges verseny volt. Egyedül csak az ifjúsági sakkban alakult ki olyan helyzet, hogy minden résztvevő dobogóra került, de csak azért, mert az első és harmadik helyezés megosztva lett kiadva. A versenyzők egymás közötti párviadala sem billentette ki a mérleg nyelvét. Az eredmények tehát:

Ifjúsági korcsoport:

Helyezés	Sakk	Asztalitenisz
I.	Orgoványi Dóra    Bratkovics Zoltán    Krausz Roland	Balázs Bende
II.	Farkas Bálint	Krausz Roland
III.	Dudok Dóra    Farkas Levente	Orgoványi Dóra

Helyezés	Sakk	Asztalitenisz
I.	Balázs Bertold	Balázs Bertold
II.	Bazsó András	Zelnik Zoltán
III.	Zelnik Zoltán	Brinszki Zoltán

Az elért pontok alapján a díjak átadása (a díjátadást nem minden versenyző várta meg, így a galéria nem teljes):

Karácsony első napján az evangélikus istentisztelet fényét az énekkar szereplése még inkább emelni szokta. Most három mű előadásával örvendeztették meg a hívőket. Elsőként Händel: Örvendj világ! című művét hallhattuk, azt egy francia karácsonyi dal követte, és végezetül Berkesi Sándor: Betlehem városban című népdalfeldolgozását adta elő az énekkar.

Amikor mind a négy gyertya égett az adventi koszorún, az evangélikus templomban, a délelőtti istentiszteleten Garai Szilvia harmadéves teológus hallgató hirdette az igét. Bemutatni nem kellett őt, hiszen a faluban született, itt járta ki az általános iskolát, vagyis mindnyájan ismerjük. Így a felvezetőben szokásos részletes ismertetés helyett, a tisztelendő úr jókívánságaitól kísérve léphetett a szószékre.

A szenteste, mint az Erdőkürtön már hagyomány, a hittanosok előadásával kezdődött, melyet a tisztelendő úr néhány kedves szóval vezetett be.
A jelenet egy egyszerű család történetével indul, akik az ünnepre készülődnek. És mi az ünnepi készülődés legfontosabb kérdése a mai ember számára, az hogy milyen ajándékot adjon a másiknak? A alapfelállást tovább színezi egy kamaszlány mindenkivel ellenséges viselkedése. Szerencsés esetben, egy meghitt beszélgetés az elforduló kamaszt segítővé teheti. Mi legyen az ajándék, amivel leginkább kifejezhetjük szeretetünket? Legyen egy drága nyakék a feleségnek, vagy egy vadonatúj táblagép az óvodásnak? Az áruházak tömve vannak bőséges kínálattal. Ami a mi világunkban sehol nincs, az az, hogy az eladók maguk ébresszék rá vásárlóikat, hogy nem ezeket a drága dolgokat kell megvenniük szeretteiknek, hanem saját magukat kell ajándékként adniuk. Ha ezt felismerik, boldogan fogják körülülni a karácsonyi asztalt.

A harmadik vasárnapon került sor a karácsonyi kézműves vásárra. Máskor sem panaszkodhattunk, de az idén tényleg szép és minőségi kézműves darabok kerültek a vásárlók elé. Közönség is volt szép számmal, főleg a déli órákhoz közeledvén. A gyerekek különösen élvezték a forgatagot. A vásárlások közben lehetett puncsot, teát inni, sült tököt enni.

Szigorú volt az ellenőrzés - üres kosárral nem lehetett elmenni. Ez a kosár mintaszerűen meg lett töltve, mehet.

A művelődési ház kistermében kézműves foglalkozásra jött össze a szép számú érdeklődő. Kisebbek, nagyobbak, anyukák, sőt apukák és gyermekeik. Sok érdekes, ötletes dolgot lehetett készíteni, aki elég előrelátó volt, még karácsonyi ajándéknak beillő dolgot is létrehozhatott. De meséljenek inkább a képek:

Advent első vasárnapja, a szokásrend alapján, a falusi nyugdíjasok napja. Szépen megterített asztalok várták a vendégeket a művelődési ház nagytermében, és nyugdíjasaink az előre kiküldött meghívók értelmében szép számmal gyülekeztek is.

A polgármester asszony üdvözölte a megjelenteket, meggyújtotta az adventi koszorún (melyet minden évben a pálos rendi nővérek készítenek az ünnephez) az első gyertyát, majd rövid köszöntőt mondott. A megnyitót követően kulturális műsor tette ünnepivé az összejövetelt.

Elsőként az óvodások lucázása idézte fel a karácsonyi hangulatot, őket két iskolás lány által elmondott Dzsida Jenő vers követte. Kondella Mirtill fuvola játékával folytatódott a műsor, majd csatlakozott hozzá Tolner Kata furulyával. Továbbra is maradtak a fúvósok, Tolner Kata és Novák Péter számos klarinétfeldolgozást adott elő. A zene után próza következett, Havjár Zoltán olvasta fel Vass Albert Karácsonyi mese című írását.

Az  idei nyugdíjas napra is összeállt egy alkalmi kórus. Népdalokat és karácsonyi dalokat adtak elő. Külön szép foltja volt előadásuknak, hogy a Csendes éj néven közismert éneket fuvola-furulya szólóval vezették be és zárták le. Műsorukat nagyon stílszerűen Kodály Zoltán Esti dal című művével fejezték be. Igazán szép és színvonalas volt az egész kulturális műsor.

És végül az önkormányzat uzsonna meghívása következett...

Mindenszentek napján virágoktól és mécsesektől díszesek a szépen rendbe rakott sírok.

A tavalyi hagyomány útján az idén is ökumenikus szertartásra gyűltek össze az evangélikus és katolikus hívek, hogy eltávozott szeretteikért imádkozzanak. A kezdő és záró énekek az evangélikus énekeskönyvből hangoztak el, Udvardy László plébános mondott imát és igét hirdetett Mekis Ádám esperes.

Az evangélikus közösség minden évben megemlékezik a reformáció kezdetéről, arról a sorsfordító eseményről, amikor Luther Márton kifüggesztette ama bizonyos tételeit (a két oldalon lévő metszetek Luther Mártont, illetve a kifüggesztés pillanatát ábrázolják, melyek Tranoscius énekeskönyvből, illetve az internetről valók). Az idei év azért különleges, mert ez a megújító folyamat éppen 500 évvel ezelőtt indult el. A megemlékezés, mint mindig, mindenféle felhajtástól mentes volt. A tisztelendő úr igehirdetésében a minden egyes ember egyéni megújulásának szükségességéről beszélt, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy közösségei és társadalmi szinten is meg lehessen újulni. A megemlékezést az énekkar szolgálata emelte ünnepi rangra.

Az énekkar Johann Sebastian Bach feldolgozásában az Erős vár a mi Istenünk kezdetű éneket, az evangélikusok himnuszát adta elő.

A 2015-ben indult kántortanítói lakás felújítása, közösségi házzá történő átalakítása ezen a nyáron befejeződött (ld. Kürtölő 2017.III. - Miénk itt a tér!). Most került sor megáldására és hivatalos átadására. Az átadó ünnepség hálaadó szentmisével kezdődött, melyet dr. Beer Miklós váci megyéspüspök celebrált.

A szentmisét követően került sor a közösségi ház megáldására.

A házban rövid műsorral folytatódott az ünneplés, melyben egy dalt adtak elő az óvodások, elhangzott egy vers, két furulya szám és a fiatalok köszöntése. Ezt követően mindenki választhatott magának egy építőkövet a szimbolikus templom kövei közül és felírhatta rá nevét.

A vendégeket bőséggel megterített asztalok várták, melyeket a katolikus testvérek készítettek elő.

Most megelőztük a világot, mert egy nappal előbb emlékeztünk a zene világnapjára, mint amelyikre azt kijelölték. A fellépői oldalról nem minden ígérvény valósult meg, akik viszont felléptek, azok profi módon adták elő a műveket. Két új hangszer is csatlakozott az eddig már előfordultakhoz, a hegedű és a tangóharmonika. Az egyetlen szomorú dolog, amely beárnyékolta az estet, hogy az iskolás korosztályt csupán egyetlen kislány képviselte, holott a korábbi években az iskolások adták a fellépők derékhadát. Az est megszervezése Kenyeres Anikó tanárnőnek volt köszönhető.

A házigazda üdvözlő szavai után a Garai lányok énekeltek őszi hangulatú  vidám dalokat. Őket Viktória furulya játéka követte, majd Anikó gitározott. A gitár után ismét a Garai lányok következtek a Példabeszédek könyvéből egy parafrázissal és Anikó gitár kíséretével.

Blanka következett két hegedű számmal, utána Anikó egy zongora darabbal. Anita tanárnő modern dalokat adott elő gitárral, majd Samu szólaltatta meg tangóharmonikáját. Egy közös kánonnal zárult a zenei rész, amelyet ott helyben tanult be a jelenlévő társaság.

A zene után kötetlen beszélgetésre volt lehetőség sütemény és tea mellett a szomszédos, erre a célra előkészített tanteremben.

A várva várt eső miatt a művelődési ház nagytermében gyülekeztek a falusiak. Az üdvözlő szavak után a Himnusz eléneklésével kezdődött az ünnep . Az ünnepi beszédet Szebenszkiné Palik Katalin polgármester asszony tartotta.

Mekis Ádám esperes úr imával kezdte az ünnep méltatását, majd az általa felolvasott ige mai napon is érvényes igazságát fejtette ki.

A polgármester asszony megszegte az új kenyeret és minden ünneplő megkóstolhatta egy szeletét. A Szózat hangjaival zárult az ünnepség.

A katolikus közösségi ház kapuja tárva-nyitva állt azok előtt a fiatalok előtt, akik ugyancsak kellően nyitottak voltak Jézus hitről, jóságról és szeretetről szóló tanításai iránt. 15 ilyen fiatal töltött el 4 napot az először megrendezésre került hittanos táborban. A közösségi ház csupán néhány nappal a tábor kezdete előtt készült el, de maximális komforttal felszerelve állt a gyerekek rendelkezésére. Konyha, két komplett fürdőszoba WC-kel, zuhanyzófülkékkel, két nagy közösségi szoba és egy társalgó szolgálta a tábor igényeit.
A tábor minimális részvételi díjjal, önköltségen lett szervezve. A gyerekek étkeztetését a szülők felváltva, többnyire saját alapanyagokból biztosították.

A négy nap alatt a tanításon, igeolvasáson és magyarázatokon túl voltak kézműves fogalakozások, gyakorlati és ügyességi feladatok, amelyek mindegyike valamilyen módon kapcsolódott a tanítottakhoz. Például Jézus tanítását a jó földbe hullott magról nem csupán meghallgatták, de ábrázolták és a valóságban el is vetették a magot. És láss csodát, a negyedik napra a poharakba vetett növények kibújtak a földből.

A negyedik, a zárónap családi nap volt. Délelőtt a gyerekek maguk készítették az ebédet bográcsban. A szülők délutánra jöttek és megtekintették azokat, a csoportok által készített, elképzelt riportokat, melyeket a gyerekek egy-egy ige kapcsán kigondoltak.

A bemutatók után a táborvezető pár mondatban értékelte a négy napi munkát, jutalmazta a csoportokat és megköszönte a segítők házzájárulását a tábor sikeréhez. Máté evangéliuma 20. 1-16 versével köszönt el a táborlakóktól, szüleiktől és a segítőktől. A gyerekeket az udvaron az uzsonna és egy utolsó, kötetlen beszélgetés várta.

Röviden: 20 fővel indultunk, ebből 6+1 fő már pénteken leutazott. Erősebb csapatot akartunk kiállítani, de ahogy évek óta szokott lenni, az utolsó pillanatban visszamondták egy páran, és aki maradt az játszott. Becskéről évek óta a Mokka meghívott személy +Turi András (az elmúlt évben is volt kisegíteni).
Így a keret:   Molnár József  (Mokka , ő lett a gólkirály)

Turi András
Takács János
Czeba Péter (vállalta a védést)
Szlavkovszki Márk
Sonkuti Dániel
Nánai Gábor (később érkezett)
Hegedűs Gábor
Burcsányi Péter (keveset játszott)
Hegedűs Dávid (beneveztük - ki tudja mi lesz?)
Radics Attila

Mindent összevetve, ha legalább a kapus eljön, még nyerni is lett volna esély, így Erdőkürt a második helyet szerezte meg. Minden csapat jelen volt. Csallóközkürt hatodik lett (az elmúlt két évben ők nyertek), Kürt ötödik, Hejőkürt negyedik, Hidaskürt U-19 csapattal jött el - ők lettek a harmadikok, Tiszakürt lett az első (ők taszítottak az 5. helyről  a 6.-ra az utóbbi években).
(Hegedűs Gábor beszámolója)