Advent első vasárnapja Erdőkürtön rendszerint a nyugdíjasok napja is. A nyugdíjasok szeretik ezt a rendezvényt, többségük el is fogadja a rendezők meghívását és eljön az összejövetelre. Az ünnepségnek már jól kialakult rituáléja van: a polgármester asszony a rendezők (úgy mint a települési önkormányzat és a szlovák kisebbségi önkormányzat) nevében üdvözli a  nyugdíjasokat, majd meggyújtja az adventi koszorún az első gyertyát, amit egy rövid köszöntő követ. A rendezvény elmaradhatatlan összetevője a kulturális blokk, valamint egy kedves szeretetvendégség. A végén pedig, a lelki felüdülésen kívül, senki nem távozik ajándék nélkül.

Az evangélikus gyülekezet orgonaestet szervezett abból az alkalomból, hogy közel egy éve digitális orgonává alakíttatta át meglévő elektromos orgonáját.
Az orgona hangképei az észek-nyugat lengyelországi Szczecinek (ejtsd: Scsecsinek) Áldott Szűz Mária templomának orgonájáról lettek felvéve. Az orgonát magát Paul Voelkner építette 1908-ban, melyet 2015-ben teljesen felújítottak. A hangkép felvételeket Piotr Grabowski lengyel mérnök készítette, melyek az internetről szabadon letölthetők, és ezekből néhány regiszter került ráültetésre a mi orgonánkra. Mégpedig úgy, hogy a mi meglévő Vermona típusú elektromos orgonánkat egy villamosmérnök, orgonaépítő alakította át digitálissá, ami azt jelenti, hogy beleépített egy számítógépet és rátöltötte a lengyel orgona hangképeit. Persze nem mindet, csak néhány regisztert, szám szerint 9-et. Az így átalakított orgonát 2018. december 11-én helyezte üzembe, és jelenleg is ennek a hangját hallhatjuk erősítőn és hangfalakon keresztül.
A megjelent zene kedvelőket Mekis Ádám lelkész köszöntötte és bemutatta Péter fiát, orgonaművészt, aki egy nagyon szép műsort állított össze és ezen keresztül mutatta meg az orgona sokszínűségét.

A tisztelendő úr ismertette az orgonaátalakítás történetét, Péter pedig minden műsorszám előtt néhány mondattal bemutatta a művet.

A műsorszámok között a hallgatóság közösen elénekelt két éneket az énekeskönyvből orgonakísérettel, Tolner Kata furulyán előadta Tomaso Albinoni  Adagio-ját, Kenyeres Anikó gitárkíséretével, és a tisztelendő úr rövid igehirdetést is tartott.

A Budai család keresztet állított a Sajvölgyi út és a Kavicsosi út kereszteződésében. A feszület mellett két pad is van, le lehet ülni, pihenni, imádkozni. Érdemes egy rövid kirándulást tenni és megnézni a helyet.

A mai nappal, Kenyeres Anikó vezetésével filmklub indult a katolikus közösségi házban. Az érdeklődők vallási témájú filmeket láthatnak, a vetítést követően pedig beszélgetni lehet a filmben látottakról és a hozzá kapcsolódó témákról. A klubba felekezeti hovatartozás nélkül, mindenkit szeretettel várnak.

A megjelenteket Anikó üdvözölte, és néhány bevezető mondat után indult a film. A Nap mögött című alkotás (egyébként feliratos) a tolerancia/intolerancia kérdését érintette. A vak gyűlöletet állította szembe a keresztény szeretettel, mindezt egy iszlám család és keresztény hitre áttért fiuk között fellángoló ellentéten keresztül.

Ami elsőre megállapítható, nem volt túl sok fellépő - de ez már nem újdonság az iskola kettévágása óta. Viszont, két apróság is bemutatkozott, az egyik bátran, önállóan, a másik az anyuka támogatása mellett. Milán kedvenc tűzoltó slágerét adta elő, Hanna népdalokat énekelt anyukájával. Őket Tamás követte egy dzsesszes zongora darabbal, később pedig gitáron játszott szólót. Közben Anikó és Kata egy furulya kettőst adott elő. Szilvia zárta a fellépéseket népdalokkal, melyeket maga kísért citerán. Befejezésként egy zsidó ének következett, amely a zsidó szombat záró liturgiájához tartozó ének. A versszakokat Szilvia énekelte, a nem túl bonyolult refrént pedig a hallgatósággal közösen.

Három napos lovas kiképzés indult a lovas polgárőrök részére. A tréning gyakorlati és elméleti részekből tevődik össze, a képzés végén vizsgát kell tenniük a lovasoknak.

Lassan, de biztosan fogy a csapat. Pedig lelkesedésben nem volt hiány, a Baráti Kör idén is támogatta a zarándoklatot, mégis megfogyatkoztunk az induláshoz. Talán, mert emeltük a tétet? A tavalyihoz képest egy faluval messzebbről, Bujákról indultunk, ez elől a szép templom elől.

A faluban, az aszfaltozott úton még nem sejtettük mi vár ránk. Amint leléptünk az aszfaltról, egy meredek kaptatót borító, sűrű bozótba vágott, keskeny ösvényre mutatott a Mária-út jelzőtábla. Csak libasorban lehetett haladni, miközben csipkebokrok tövises ágai és szederindák próbáltak hátrahúzni. Visszapillantva szép volt a kilátás, csupán ez nyújtott némi vigaszt.

Megkönnyebbültünk amikor kiértünk a bozótból, a távoli hegyek látványa feledtette a megpróbáltatást. Gyorsan haladtunk, alig eszméltünk és már ott volt lábunk alatt Bér.

Amit először láthattunk a faluból, az egy jobb napokat megélt gazdasági épület volt. A faluközpont viszont szépen rendezett volt, és ismerősként köszönt ránk. Örömmel tapasztaltuk, hogy még meg vannak a pincék a templomdomb alatt, és ezzel el is hagytuk Bért.

A 2-es számú őrtorony előtt elhaladva, várt az erdő és a Nagy-hegy. A terméskő gyűjteménynek csak integettünk, és hajtottunk a csúcsra.

A legmagasabb pontról egy visszapillantás, és gördültünk Vanyarc felé. Ekkor már úgy éreztük, hazai tájakon járunk, a fényképezőgép is pihenőre tért, itt már minden ismert volt.

20 km megtétele után célba értünk. Most még úgy gondoljuk, jövőre is lesz 1 út.

Az ünneplők az Emlékmű-parkban gyülekeztek már korán reggel.

A Himnusz eléneklése után a polgármester asszony mondott ünnepi beszédet, majd Havjár Zoltán tanár úr az államalapítás történelmi jelentőségét méltatta. Ezek után vers következett a mindennapi kenyérről.

Dr. Varga Lajos segédpüspök-atya mondott áldást és megszentelte az új kenyeret, melyet mindenki meg is kóstolhatott, sőt egy-két szeletet haza is vihetett.