Ami elsőre megállapítható, nem volt túl sok fellépő - de ez már nem újdonság az iskola kettévágása óta. Viszont, két apróság is bemutatkozott, az egyik bátran, önállóan, a másik az anyuka támogatása mellett. Milán kedvenc tűzoltó slágerét adta elő, Hanna népdalokat énekelt anyukájával. Őket Tamás követte egy dzsesszes zongora darabbal, később pedig gitáron játszott szólót. Közben Anikó és Kata egy furulya kettőst adott elő. Szilvia zárta a fellépéseket népdalokkal, melyeket maga kísért citerán. Befejezésként egy zsidó ének következett, amely a zsidó szombat záró liturgiájához tartozó ének. A versszakokat Szilvia énekelte, a nem túl bonyolult refrént pedig a hallgatósággal közösen.

Lassan, de biztosan fogy a csapat. Pedig lelkesedésben nem volt hiány, a Baráti Kör idén is támogatta a zarándoklatot, mégis megfogyatkoztunk az induláshoz. Talán, mert emeltük a tétet? A tavalyihoz képest egy faluval messzebbről, Bujákról indultunk, ez elől a szép templom elől.

A faluban, az aszfaltozott úton még nem sejtettük mi vár ránk. Amint leléptünk az aszfaltról, egy meredek kaptatót borító, sűrű bozótba vágott, keskeny ösvényre mutatott a Mária-út jelzőtábla. Csak libasorban lehetett haladni, miközben csipkebokrok tövises ágai és szederindák próbáltak hátrahúzni. Visszapillantva szép volt a kilátás, csupán ez nyújtott némi vigaszt.

Megkönnyebbültünk amikor kiértünk a bozótból, a távoli hegyek látványa feledtette a megpróbáltatást. Gyorsan haladtunk, alig eszméltünk és már ott volt lábunk alatt Bér.

Amit először láthattunk a faluból, az egy jobb napokat megélt gazdasági épület volt. A faluközpont viszont szépen rendezett volt, és ismerősként köszönt ránk. Örömmel tapasztaltuk, hogy még meg vannak a pincék a templomdomb alatt, és ezzel el is hagytuk Bért.

A 2-es számú őrtorony előtt elhaladva, várt az erdő és a Nagy-hegy. A terméskő gyűjteménynek csak integettünk, és hajtottunk a csúcsra.

A legmagasabb pontról egy visszapillantás, és gördültünk Vanyarc felé. Ekkor már úgy éreztük, hazai tájakon járunk, a fényképezőgép is pihenőre tért, itt már minden ismert volt.

20 km megtétele után célba értünk. Most még úgy gondoljuk, jövőre is lesz 1 út.

Az ünneplők az Emlékmű-parkban gyülekeztek már korán reggel.

A Himnusz eléneklése után a polgármester asszony mondott ünnepi beszédet, majd Havjár Zoltán tanár úr az államalapítás történelmi jelentőségét méltatta. Ezek után vers következett a mindennapi kenyérről.

Dr. Varga Lajos segédpüspök-atya mondott áldást és megszentelte az új kenyeret, melyet mindenki meg is kóstolhatott, sőt egy-két szeletet haza is vihetett.